Rehó János önkormányzati képviselő, Szolnok város KDNP frakcióvezetője, elnöke

Azt hiszem, s ezt talán már többször elmondtam, leírtam, de elmondom százegyedjére is: a mi korunk az eddig létezett korok legjobbika.
Nézzük csak, mire alapozható egy ilyen kijelentés?

BÉKE. Az emberiség alapállapota a háború, s erre bizonyíték a szomorúbb földrészek békétlensége, háborúi. Persze tőlünk keletebbre, délebbre is apróbb-nagyobb háborúk, helyi konfliktusok dúlnak, de mi, magyarok közel 80 éve élünk békében. Elfelejtettük, ez mekkora kincs…

EGÉSZSÉGÜGY
Panaszkodni szokás a rossz egészségügyre, de közel 7 e ft-ért mindenki részesülhet egészségügyi alapellátásban. Olyan betegségeket gyógyítanak és olyan módszerekkel, anyagokkal, amelyekre sosem volt példa az emberiség eddigi történetében. S ebből mi magyarok is részesülünk.

PROSPERITÁS. A gazdasági növekedés most a járvány miatt visszaesett, de a foglalkoztatottsági ráta közel azonos a vírus előtti időszakkal, a lakossági megtakarítások növekednek. Mindenki meggyőződhet a lakosság jólétéről, péntekenként azèrt van dugó a forgalmas utakon, mert rengeteg a gépjármű, s rengetegen bevásárolni indulnak.

SZÓLÁSSZABADSÁG
Soha nem lehetett ennyire szabadon szidni azt a kormánypártot, amelyik a jólét megteremtésében részt vett. Aki kételkedik ebben, olvasson facebook kommenteket, ahol gyalázva megy a mocskolódás.

Emberek, olyan elképesztő jólétben élünk, hogy fel sem tűnik, hogy az emberiség aranykorában élünk. S ezt komolyan gondolom.

Aszfaltozott utakon rohanunk zárt csatornahálózat felett, olyan gépjárművekkel, amelyek közül egy tucattal középkori csaták és birodalmak sorsát döntötték volna el. Hazamegyünk modern emeletes házainkba, s villanyt használunk, amelyet atomenergia hoz létre. Naplemente után világítunk, nem kell fáznunk, mert vezetéken gáz érkezik távoli messzeségekből. Ha megbetegszünk, orvosok és gyógyszertárak vannak elérhető közelségben: nem jelent halált egy fogfájás, egy kutya harapása. Gyógyítani tudnak szakemberek halálos kórokat.
Egy év alatt kifejlesztenek egy vírusra oltóanyagot, amelyet a magyar kormány ingyenesen bocsát rendelkezésre, annak, aki kéri.
Tiszta víz érkezik otthonainkba vezetékeken. Autópályákon teherautók százezrei hozzák-viszik az árut.
Ennek köszönhetően ma egy gyári munkásnak is olyan étrendje lehet, amilyen még a fáraónak sem igen volt, de a középkori királyoknak biztosan nem. Elképesztő mennyiségű és választékú áru van a polcokon. Hol volt ilyen régebben??

Az ember szabadon tanulhat, képezheti magát, nincs már jobbágyság, szabadon költözhetünk, utazhatunk…

Soha nem éltünk ilyen jól, de soha ennyit emberek még nem nyafogtak és nem panaszkodtak a közállapotok miatt, az utak minősége miatt, az egészségügy miatt, a másik ember jóléte és keresete miatt, stb.

Nyafogó, panaszkodó, önsorsrontó nèp lettünk?
Többet morgunk a másikra, mint az indokolt, elégedetlenebb a szívünk, mint egy adósrabszolgának! Miért is?

Vannak, akiknek nem sikerül az élet, s van, akiknek nem jut annyi minden. De azok, akik ennyit panaszkodnak a vilàgra, a kormányra, ők mit tesznek másokért? A szolidaritás a családoddal, a szomszédoddal, a kollégàiddal…senki nem kènyszerít arra, hogy bunkó legyèl. Panaszkodás helyett elkezdhetnèl segíteni a másiknak – ha így tennénk, akármilyen rossz kormány lenne (most nem az van szerintem) sorsunk, életünk sokkal jobban tudnánk megèlni.

Én legalàbbis így látom a dolgokat.
Lehetnénk egy kicsit optimistább, pozitívabbak is.

Pocsai Tamás