Dr. Szotyori-Lázár Zoltán és a szolnoki baloldal

Posted on 2024.07.02. by Rehó János Hozzászólás

HOGYAN NEM LETT POLGÁRMESTERJELÖLT LUKÁCSI KATALINBÓL 2019-BEN SZOLNOKON

Az elmúlt héten a szolnoki ellenzék viselt ügyeiről megjelent cikkeim nyomán többen kérték, hogy mutassam be még néhány konkrét példán át, mik zajlottak a színfalak mögött, melyekről a gyanútlan ellenzéki szavazók semmit sem tudtak.

Nos, ilyen történetből több tucat is van, de talán a legdurvább az, ahogyan Lukácsi Katalint visszaléptették 2019-ben a polgármesterjelöltségtől. Előrebocsátom, hogy ebben ő egy szenvedő fél volt, és ahogyan én látom, az események a feje fölött zajlottak, így végül semmilyen felelősség nem terheli azért, hogy ilyen dicstelen véget ért a jelöltsége.

Mint talán sokan emlékeznek még rá, 2019-ben az ellenzéki térfélen két polgármesterjelölt is feltűnt. Az egyik oldalon volt Radócz Zoltán, akit az Mszp, a DK, az LMP és a szolnoki Jobbik támogatott, a másik oldalon pedig Lukácsi Katalin, akit a Momentum, a Ligeti József-féle Szolnok Város Fejlődéséért Egyesület, a Márky-Zay-féle MMM, az országos Jobbik és Csikós Attila egykori jobbikos támogattak.

A két csapat többször leült egymással egyeztetni, mely egyeztetések mindig parázs vitával, durva személyeskedéssel teltek. Többször volt olyan, hogy valaki sértődötten felpattant és elrohant az találkozóról. Szóval eléggé kaotikus volt a helyzet. Én úgy láttam, hogy mivel a Katit támogató oldal lába alól fokozatosan kezdett kicsúszni a talaj, kénytelenek voltak külső segítséget kérni. Ekkor jelent meg egyszercsak az egyik egyeztetésen egy ember (személyiségi jogainak védelmében nebezzük a jövőben Bélának), aki az MMM küldöttének mondta magát és bejelentette, hogy innentől ő képviseli Lukácsi Katalint a tárgyalásokon. Semmit nem tudtunk róla (talán csak annyit, hogy korábban egy baloldali pártot is megjárt már, de valami balhé miatt távoznia kellett onnan) csak azt érzékeltük, hogy egy végtelenül agresszív emberről van szó, aki kábé egy vadnyugati bandita stílusában próbált „tárgyalni”. Nyilván bennünket sem kellett félteni, Györfi Misi becsületére legyen mondva, egyszer majdnem megcsapta egy összeszólalkozás alkalmával. 🙂

Na, de ami a lényeg, hogy az óriási mellénnyel érkező “Béla” megjelenése sem hozott érdemi változást Lukácsi Katalinék pozícióiban, az országos Jobbik is kihátrált mögüle, sőt sikerült rájuk kényszerítenünk, hogy ellenzéki előválasztás keretében mérettesse meg magát a két jelölt. Innentől nagyjából tudtuk, hogy Katiék nem nyerhetnek az akkor még jelentős szervezeti erővel rendelkező helyi Mszp-vel és Jobbikkal szemben. Tudták ezt a másik oldalon is, így kértek is tőlünk egy nyolcszemközti találkozót az ügy békés rendezése céljából.

A találkozóra az Mszp Tófenék úti irodájában került sor. Jelen volt Lukácsi Katalin, “Béla”, Radócz Zoli és jómagam. Mi Zolival nagyjából arra készültünk, hogy majd alkudozni akarnak, hogy hány képviselőjelöltet adjon az az oldal cserébe Kati visszalépééséért, azonban legnagyobb megdöbbenésünkre nem ez történt. “Béla” elővett egy papírlapot és arra kért bennünket, soroljuk fel, pontosan hány és milyen nevű önkormányzati cég van Szolnokon, illetve tudjuk-e van-e a cégeknek jogi képviselője, és ha igen, ki az. Miután a cégeket lediktáltuk neki (a jogi képviselőkről nem rendelkeztünk információval) “Béla” közölte, hogy Lukácsi Katalin abban az esetben hajlandó visszalépni Radócz Zoli javára, ha vállaljuk, hogy amennyiben megnyerjük a választást, akkor ezeknél az önkormányzati cégeknél a “Béla” által megadott ügyvédi irodák vehetik át a jogi képviseletet és új vezetők lesznek, akiket szintén ő ajánl majd. Láttuk Kati arcán, hogy ő maga is meglepődött ezen az ajánlaton, mint akit teljesen másra készült. Mi Zolival kértünk 10 perc szünetet és átbeszéltük az ügyet. Akkor én úgy ítéltem meg, hogy az ígéretet megadhatjuk, mivel ez a megállapodás egészen biztosan nem kényszeríthető ki bírósági úton, mivel többszörösen is jogsértő. Tehát közöltük velük, hogy részünkről elfogadjuk a feltételeket. “Béla” ragaszkodott hozzá, hogy írjuk is alá ezt az ígérvényt, amit ő – elmondása szerint – elhelyez egy páncélszekrényben és majd a megfelelő időben előveszi. Egy kövezkező – már bővebb körben tartott – találkozó alkalmával került sor a megállapodás aláírására, mely ezen túlmenően még sok más “zsákmányról” is rendelkezett, és emlékeim szerint minden párt vezetője ellátott kézjegyével. Minden részletre már én sem emlékszem tisztán, de az biztos, hogy ennek a megállapodásnak az aláírása volt a feltétele Lukácsi Katalin visszalépésének. Egyébként hányinger volt az egész eljárás úgy, ahogy volt.

Szegény Kati rém kellemetlenül érezte magát, ezt láttuk is rajta. Azonban a lényeg az, hogy az aláírást követően Lukácsi Katalin bejelentette a visszalépését a polgármesterjelöltségtől, a megállapodás pedig soha nem került elő. Amit láthattunk, hogy “Béla” lényegében a saját üzleti érdekeinek megfelelően eladta Lukácsi Katit, mint egy zsák krumplit szokás a piacon.

Ami a történet főszereplőjét, “Bélát” illeti, később nyilvánvalóvá vált, hogy egy politikai szélhámosról van szó. Még kétszer jelent meg a szolnoki ellenzék környékén. Első ízben akkor, amikor az ellenzéki Szolnoki Többség pártszövetségből és frakcióból kilépett képviselőt, Ligeti Józsefet akarta „megleckéztetni” néhány bennmaradt képviselő azáltal, hogy képviselői összeférhetetlenségi indítványt nyújtanak be ellene. Az ezt biztosító „tuti jogi megoldást” – ami számomra már akkor is a vicc kategóriájában tartozott – a hirtelen semmiből felbukkanó “Béla” vezette elő és magát a kérelmet is ő és „nagy szaktudással rendelkezó” állítólagos jogász ismerősei állították össze. Mondanom sem kell, az ügy el sem jutott az érdemi szakba.

Másodjára akkor jelent meg “Béla”, amikor azzal az ajánlattal kezdett házalni a Szolnoki Többségnél, hogy segítene a helyi kommunikációban, csak adjunk át minden kommunikációs jogot neki. Ezen az ajánlatán egy jót nevettünk, és elköszöntünk tőle.

Nos, ilyen és ehhez hasonló emberek machinálnak a színfalak mögött az ellenzéki térfélen. Így születnek személyes ambíciók és egyéni pénzügyi érdekek mentén döntések a mit sem sejtő ellenzéki szavazók háta mögött. Újra csak ismételni tudom a podcast-interjúmban elmondottakat: ilyen ellenzékre nem érdemes szavazni.

Szolgálati közelmény:
A tegnapi napon közzétett posztomban olyan személyről is írtam, aki nem közszereplő, így személyiségi jogainak védelme érdekében korábbi bejegyzésemet töröltem és most anonimizáltan szerepel a történetben. Ennek jelentősége egyébként nincsen, mert nem az ő személye az érdekes, hanem sokkal inkabb az, hogy az ellenzéken belül simán előfordulnak ilyen eljárások.

Előzmények:
https://www.facebook.com/100044310045708/posts/985248342962158/