Amióta felhagytam a PÁRTpolitizálással (hangsúlyozott a leszűkítő jelzős szerkezet, mert a közéleti kommunikációval egyelőre nincs szándékomban szakítani) és próbálom a világot – ezen belül kiemelten Szolnokot – a pártpolitikai véleménybuborékon kívülről szemlélni, sokan értetlenségüknek adnak hangot. Nem értik, miért vagyok úgymond kritikus a szolnoki ellenzékkel, és miért “védem meg a Fideszt” mondván, hogy “nem ezt szokták meg tőlem”, vagy “savanyú a szőlő”, esetleg “ez is eladta magát a Fidesznek”. Éppen ezért úgy érzem, tartozom némi magyarázattal.
Nos, ami az ellenzéket illeti, valóban kritikát kell megfogalmaznom, méghozzá kíméletlent és valóságosat. Higgyék el, minden okom megvan rá. A jelenlegi szolnoki ellenzék (tisztelet a kevés kivételnek) mind szakmailag, mind intellektuálisan, mind morálisan annyira mélyen van, hogy ha ennél lejjebb jutnának, már kőolaj fakadna nyomukban. (Mondjuk ez legalább valami hasznot is hozna a városnak…)
De ami a felvetés második részét illeti – vagyis hogy “miért védem meg a Fideszt” – teljesen téves a feltételezés. Valójában egy személyes korrekciónak lehetnek szemtanúi, mely saját korábbi politikai tevékenységem egy részével kapcsolatos. Ez egyfajta önkritika részemről, mely kritika szintén kíméletlen, de talán pozitív hozadékkal kecsegtet a végeredményt illetően.
Ahogy böngészem a szolnoki internetes fórumokat, Facebook csoportokat, olyan elképesztően negatív hangulatot, nihilizmust és tájékozatlanságot tapasztalok, ami egészen mellbevágó. Az a fajta “ostobaságroller” és “demagógia-tricikli”, amin a szolnoki közbeszéd száguld, szédítő és egyértelműen iszonyú káros.
Ellenzéki politikusi tevékenységem legaktívabb időszaka 2014-2022 közt volt. Ebben a 8 évben – a jelenlegi ellenzékhez hasonlóan – én is elkövettem azt a hibát, hogy a rövidtávú politikai haszonszerzés érdekében erősítettem, sőt szítottam ezt a hozzáállást, mely szerint “ebben a városban minden sz@r” és a város vezetői közül mindenki “alkalmatlan, csaló, gazember”. Komoly felelősség terhel azért, hogy előbb mint a legnagyobb ellenzéki párt helyi elnöke, később, mint az összefogott ellenzék kommunikációs csatornájának, a “Szolnoki Többség” Facebook oldalnak a vezető kommunikátora, majd a “Kimondott Szolnok” oldal egyik szerkesztője, mérgeztem az amúgy sem túl jó állapotban lévő közbeszédet. Amikor aztán az ember eltávolodik ettől a szereptől és nem injekciózza tovább a mérget, akkor sajnos azt látja, hogy bizony a befecskendezett toxin továbbterjedt a szervezetben és a legapróbb sejtekben is megtalálható. Ott arat a kommentszekciókban, a családi-baráti beszélgetésekben, a munkahelyeken, az éttermekben és a sörözőkben.
És a méreg nyomán csak mérgezett virágok teremnek, amik szúrósak, haszontalanok és roppant invazívak. Ma sikk Szolnokon mindent leszólni, sikk a tájékozatlanság, sikk ebből a tájékozatlanságból konteókat gyártani, sikk a mocsárba rántani bárkit, aki több, mint a saját tévedhetetlensége dicsfényében fürdőző, morajló tömeg nívója, és sikk virtuálisan meglincselni azt, aki az emberi létezés magasabb szintjeit tartja értéknek, nem csupán a strandolást, és a lángosozást.
Sokat gondolkodtam rajta, vajon mi űzi el innen a fiatalokat és az értelmiséget. Korábban úgy véltem, hogy a városvezetés(ek) hibás ifjúság- és kultúrpolitikája, de ma már úgy látom, hogy sokkal inkább az az egyedi, csak erre a városra jellemző légkör, ami egyre nagyobb teret hódít a lelkekben.
Én évekig ezt a szemléletet tápláltam annak érdekében, hogy az általam képviselt párt, vagy politikai zsákmányközösség számára előnyt szerezzek. De ezért az előnyért sajnos túl nagy ár a lelkek mérgezése és közbeszéd elaljasítása.
Mindezek okán, felismerve saját felelősségemet, arra jutottam, hogy a rendelkezésemre álló szerény eszközökkel megpróbálom azt a kárt, amit – többedmagammal – okoztam, csökkenteni, vagy szerencsés esetben kijavítani. Ebben a szellemben – tehát kizárólag tényeken és ellenőrizhető állításokon alapuló okfejtésekben – fogom a jövőben kifejteni az álláspontomat a helyi közélet és politika kapcsán. Hogy ez “népszerű” lesz-e, kapok-e miatta beszólogatásokat, személyeskedő ostobaságokat, a legkevésbé sem érdekel. Csak az számít, hogy az ember képes legyen túllépni saját árnyékán és megpróbálja használni azt, ami a fejében van. 🙂
Györfi Mihály, Szolnok megválasztott polgármestere interjút adott a szolnoki baloldali ellenzék propagandaoldalának, a Szol24-nek. Mivel tapasztalatom szerint a választók – így az ellenzékiek is – csak korlátozottan képesek bizonyos folyamatok, történések értelmezésére, és nem is nagyon látnak a színfalak mögé, ezért úgy döntöttem, néhány lábjegyzettel látom el ezt az interjút, hogy mindenki számára teljes legyen a kép és már most lássák, hogy Györfi hol csúsztat, vagy hol “nem bontja ki a valóság minden részletét”.
A bejegyzésemben idézni fogom a teljes interjút és *** jellel jelölöm a saját kommentárjaimat:
„Váltani akartak az emberek, és én tudomásul veszem, hogy csak a legjobb eszköz voltam a számukra” – kezdte Györfi Mihály, Szolnok leendő polgármestere, aki úgy véli, elvégezték azt a 10-15 év politikai aprómunkát, ami megelőzte a sikert.”
***Az igazság ezzel szemben az hogy “sikerről” beszélni meglehetősen nehéz egy olyan helyzetben, ahol az ellenzék Györfi vezetésével 2020 legelején elveszítette közgyűlési többségét, és mint forró kávéban a kockacukor, úgy olvadt egyre a frakció, míg a végén a kezdeti 10 főből már csak 3 maradt. Aztán most június 9-én a szintén Györfi által vezetett óbaloldali ellenzék a Szolnoki Többség 2019-es teljesítményét (9 egyéni körzet megnyerése) mélyen alulmúlva, elveszítette az egyéni körzetek többségét is (csak 5 körzetet tudott megnyerni). És ha mindez nem volna elég, a Fidesz jelöltjeire 2.500-al (25%-al) többen szavaztak, mint Györfi csapatára, melynek eredményeképpen létrejött az “új Szolnoki Többség”, csak ezt a többséget most Fidesznek hívják. Ha valakihez még nem ért volna el a hír: a szolnoki közgyűlésben a Fidesznek 9 képviselője van, a Györfi-féle óbaloldalnak pedig csak 7. Az LMP-nek 1 képviselői hely jutott. Ez ráadásul minősített többség is a Fidesznek az LMP nélkül is. A könnyebb érthetőség kedvéért, ez kábé az országggyűlési Fidesz kétharmad állapotának felel meg. Ezt sikernek nevezni, tényleg a szavazók hülyének nézése. ***
“Kifejtette, hogy plakátozó, szórólapozó ifjúsági szervezeti kamaszként kezdte és nem volt olyan lépcsőfok, amit kihagyott volna a politikai ranglétra mászása közben. A siker titkát a csapatában látja, akik erőn felül segítették a kampányát.”
A valóság ezzel szemben az, hogy itt “sikere” egyedül neki személyesen van, melyet azonban nem a csapatának, hanem nagyrészt a Tisza Párt előretörésének köszönhet. A Györfit támogató pártok ugyanis az EP választáson alig kaptak szavazatot Szolnokon. Másrészt egyre többször lehet arról is hallani, hogy ebben a párszáz fős különbségben vastagon közreműködött Szolnok egyik közismerten bűnöző életmódot folytató családja, akiknek Györfi a csillagos eget is odaígérte megválasztása esetére. Hogy ez igaz-e, én azt nem tudom, de ha igen, és Györfi nem tudja, vagy nem akarja betartani ezeket az ígéreteit, akkor nagyon nem lennék a helyében.
„Az első teendőmmel remélem, hogy nem kell októberig várni, hiszen humán alpolgármesterként most is van lehetőségem orvosolni a város problémáit” – válaszolta azon kérdésünkre, hogy mi lesz az első intézkedése városvezetőként. „A választási ígéreteim egyike az iskolakezdési támogatás, amely rengeteg szolnoki család életét könnyítheti meg. Amennyiben találunk rá forrást ezt még szeptember előtt megvalósítjuk” – folytatta.”
Hogy Györfi Mihálynak lesz-e egyáltalán bármilyen – a város vagyonát érintő kérdésben – rendelkezési jogosítványa, engedi-e ezt a közgyűlési többség, azzal én megvárnám az októbert.
“Györfi szerint furcsa döntése volt a választóknak, hogy fideszes többbséget adtak, ezért innentől kezdve közös a felelősség, de kész mindenkivel azon dolgozni, hogy a város elkerülje a csődöt. Példaként említette Szegedet és Szombathelyet, ahol nagy változások mentek végbe az elmúlt években, hiszen kormánypárti támogatás nélkül többet fejlődött mindkét település, mint Szolnok.”
A választók nem “furcsa”, hanem egyértelmű döntést hoztak: háromszázvalahány szavazattal többen úgy gondolták, Szalay Ferencet már nem kívánják polgármesternek, és kétezerötszáz szavazattal többen pedig azt gondolták, mégiscsak a Fidesz vezesse továbbra is a várost. Ezt talán úgy lehet leginkább lefordítani, hogy a szolnokiak egy Szalay nélküli Fideszre szavaztak.
„Ha valóban támogatta volna az Orbán-kormány a várost, akkor Szalay Ferenc maradt volna a polgármester” – jelentette ki Györfi.”
“Brilliáns érvelés! 👏👏👏 Ezek szerint Györfi mégsem a “csapatának” köszönheti a győzelmet, hanem Orbán Viktornak?
“Szalayval a héten fog leülni tárgyalni, egyelőre tehát az alpolgármesterek kilétét homály fedi. A Jobbikból és a közéletből (Berényi Gáborral együtt) kilépett helyi politikus, Szotyori-Lázár Zoltán erőteljes hangvételű nyilatkozatára is szűkszavúan reagált az októberben hivatalba lépő városvezető. „A választások napján összeszámolták a szavazatokat, és úgy látszik, hogy nem neki volt igaza” – utalt az őt ért vádakra.”
Hogy kinek lesz igaza hosszútávon, az majd elválik. Ahogyan – egyesek szerint – 2019-ben is volt némi szerepem a közgyűlési többség elhódításában, úgy most is hozzátettem nem keveset ahhoz, hogy az ellenzéki választók józanabb része elforduljon Györfi csapatától és például egy másik reális ellenzéki alternatívát, az LMP-t támogassa. Az LMP körzetenkénti, átlagosan10%-os eredménye – mely legalább tízszeresen meghaladta az EP választási eredményüket – pont kellett ahhoz, hogy Györfiék kisebbségbe szoruljanak a közgyűlésben. Egyébiránt pedig nem “vádak” érték részemről Györfi Mihályt, hanem tényszerűen elmeséltem, mi és hogyan történt a szolnoki ellenzékben a színfalak mögött.
“Annyi ármány, árulás és hátráltató tényező után Györfi szeretne arra a több, mint 12 ezer szolnokira koncentrálni, akik bizalmat szavaztak neki.”
Szappanoperába illő mondatok, de lássuk be azért, ármány és árulás kérdésében a Szolnoki Többségből jórészt miatta távozott 10 embernek volna mit mesélnie…
“Célja, hogy kiirtsa a pártpolitikát a városházáról, mindezt a béketeremtés jegyében.”
Megmosolyogtató ilyen demagóg mondatokat hallani egy olyan ember szájából, aki kizárólag pártközi alkuknak és a DK kegyének köszönheti, hogy egyáltalán polgármesterjelölt lehetett. Az meg külön szép költői kép, amikor valaki a béketeremtés jegyében szeretne irtani…
“És hogy hogyan látja 5 év múlva Szolnokot a frissen megválasztott polgármester?
„Teljesen átlátható lesz, továbbá megvalósul a már említett iskolakezdési támogatás, kiegészülve a karácsony előttivel és a gyógyszertámogatás megduplázásával.”
Hogy Györfi pénzszóró választási ígéretei megvalósulhatnak-e, arról majd a közgyűlési többség fog dönteni, amikor a költségvetésről lesz szavazás.
“Több beruházás lesz Szolnokon 2029-ben, hiszen remek adottságú városról beszélünk.”
Kíváncsian várjuk, hogy ezek az “új vállalkozások” csak a Györfi mögött álló óbaloldali pénzemberek pozícióba juttatását, vagy tényleges termelő beruházásokat jelentenek majd.
“Minden évben szeretném, hogy ezer fával bővüljön, ha más nem, legalább a véderdő kormányzati és uniós források segítségével.”
Bár eddig a “Zöld Misit” nem láttuk jönni, de egyébként ez kiváló kezdeményezés. Kérdés, hogy ez is csak üres demagógia, vagy valóban van rá fedezet a város költségvetésében.
“Azért fogok dolgozni, hogy mindenkinek a polgármestere legyek, a Tiszának is két oldala van, amit össze lehet kötni egy híddal” – utalt a terveire Györfi.”
***Úgy tűnik, a rosszul csengő Gyurcsány Ferenc szó helyett, a “tiszázás” kezd divatossá válni.”
“A város erőteljes változáson megy keresztül, óriási üzenettel bír a választók részéről a TISZA Párt szolnoki sikere, amely országos diadal is – mondta, majd felhozta az angol példát, ahol sok év után fogyott el a konzervatív kurzus lendülete. „Csak ugye nem mindegy, hogy 500 éve van demokrácia, vagy a rendszerváltás óta” – tette hozzá.”
Gyomorforgató ez a virtuális dörgölőzés Magyar Péterhez, aki éppen az olyan megélhetési politikusokkal szemben határozta meg magát, mint Györfi. Kétség sem férhet hozzá: ha a Tisza is állított volna jelöltet Szolnokon, Györfiből az életben nem válik polgármester.
„Összességében Szolnok gazdasági erejét akarom fejleszteni, azaz minél több beruházó és munkahely legyen. 2029-ig folyamatosan kialakítani a lakókkal, hogy közösségi költségvetésre térjünk át, bevonva az Üvegzseb programot és a további 64 ezer szolnoki lakót a város jövőjének a tervezésébe” – zárta gondolatait.
Már megint az a fránya “üvegzseb”. Kezdetnek talán azt kellene átláthatóvá tenni az ellenzéki szavazók számára, hogy miért kellett Györfinek egyéniben is elindulnia (ellentétben Szalayval, és Radóczzal), mely által eggyel kevesebb szavazat jut az ellenzéknek a közgyűlésben. Csak nem azért, mert így a polgármesteri fizetésen túl még a képviselői fizetés is befolyik a kasszába? Ez tulajdonképpen Györfin kívül kinek is volt az érdeke?
Különös humora van a politikai sorsnak, ugyanis a 2024-es szolnoki önkormányzati választáson megismétlődött ugyanaz, mint a 2019-esen, csak fordított felállással.
2019-ben a Szolnoki Többség nevű ellenzéki szövetség 10-8 arányban megszerezte a többséget a közgyűlésben, a polgármester azonban Szalay Ferenc maradt.
2024-ben az óbaloldali pártok által támogatott Györfi Mihály elhódította a polgármesteri széket Szalaytól, azonban a közgyűlési többséget pedig a Fidesz szerezte vissza 9-7 ( 8 ) arányban.
2019-ben a Fidesz csak 3 egyéni körzetet tudott nyerni a 12-ből (4 kompenzációs hellyel + Szalay polgármesteri szavazatával lett 8, idén viszont már 7-et, amelyhez jön még 2 listás mandátum.
2019-ben a Szolnoki Többség óriási sikerként, lényegében győzelemként ünnepelte a közgyűlési többség megszerzését és Radócz Zoltánnal ketten neki is láttunk annak a jogi munkának, amely ebből a többségből következett.
És hogy mi következett belőle? Az, amire a mellékelt kommentekben is biztattak bennünket a szavazók: a polgármester jogkörének minimálisra visszavágása, “szivatása”, hogy kvázi “béna kacsaként” mindössze reprezentatív funkciót tudjon ellátni. Azt is elhatároztuk, hogy minden olyan polgármesteri előterjesztést blokkolni fogunk, ami nem egyezik a politikai céljainkkal, illetve csak azok az önkormányzati cégvezetők maradhatnak a helyükön, akik “behódolnak” a közgyűlési többségnek. Ennek érdekében Radócz Zolival átírtuk az addigi SZMSZ-t egy nekünk tetsző, a mi érdekeinknek megfelelő, új szövegezésre és közgyűlési többségünket felhasználva lenyomtuk Szalay Ferenc torkán, ha tetszett neki, ha nem.
Na, de mi fog most októberben történni, amikor feláll az új, fideszes többségű közgyűlés? Hát pontosan ugyanez, csak fordítva.
Senkinek ne legyen kétsége, hogy a Fidesz élni fog a közgyűlési többségével és Györfi Mihály jogkörei hasonló csonkoláson esnek át, mint Szalayé 2019-ben. Sőt, a fideszes többség a neki nem tetsző előterjesztéseket napirendre sem engedi majd venni, nemhogy megszavazni. És bizony erre az ellenzéki szavazóknak egy szava sem lehet. Merthogy 2019-ben sem volt. Sőt.
Úgyhogy ne tessenek olyanokat kommentelni, hogy a “a fideszes képviselőknek az a dolga, hogy a szolnokiak által megválasztott polgármestert támogassák”. Ezen logika szerint akkor ugye 2019-ben meg a Szolnoki Többségnek az lett volna a dolga, hogy Szalay Ferenc programját hajtsa végre? Nyilván nem.
Ilyen a politika és ilyenek a törvényei.
Szóval én már most bekészítek vagy egy raklapnyi popcornt, mert októbertől roppant mulatságos közgyűlések lesznek, az teljesen biztos.
HOGYAN PRÓBÁLTA MEG ELTUSSOLNI A SZOLNOKI ELLENZÉK A MUTYIZÁSOKAT?
Nemrégiben posztoltam a szolnoki ellenzék botrányos ügyeiről. Ezek közül az egyik az volt, ahogy próbáltak összezárni ellenem, amikor elkezdten felderíteni azokat a kamu állásokat és kifizetőhelyeket, amiket létrehoztak saját maguk és ellenzéki bekötésű segítőik számára.
Ahogy korábban írtam, nem azzal kapcsolatban van / volt aggályom, ha egy ellenzéki kötődésű személy munkalehetőséget kap, hanem azzal, ha ebben a munkakörben tényleges munkát nem végez, és kizárólag azért kapja meg az adott munkát, mert valamelyik politikai erővel szimpatizál.
Nos, mivel kommentekben többen is kétségbe vonták azt, hogy a szolnoki ellenzék fellépett ellenem, amikor szóvá tettem ezeket az ügyeket, így bemutatom azt a levelet, melyet az összes ellenzéki párt helyi elnöke aláírt, és melyben azt szerették volna elérni, hogy Jakab Péter, a Jobbik akkori országos elnöke váltson le a helyi Jobbik éléről.
Ahogy mondani szoktam: erre az ellenzékre nem érdemes szavazni!
HOGYAN NEM LETT POLGÁRMESTERJELÖLT LUKÁCSI KATALINBÓL 2019-BEN SZOLNOKON
Az elmúlt héten a szolnoki ellenzék viselt ügyeiről megjelent cikkeim nyomán többen kérték, hogy mutassam be még néhány konkrét példán át, mik zajlottak a színfalak mögött, melyekről a gyanútlan ellenzéki szavazók semmit sem tudtak.
Nos, ilyen történetből több tucat is van, de talán a legdurvább az, ahogyan Lukácsi Katalint visszaléptették 2019-ben a polgármesterjelöltségtől. Előrebocsátom, hogy ebben ő egy szenvedő fél volt, és ahogyan én látom, az események a feje fölött zajlottak, így végül semmilyen felelősség nem terheli azért, hogy ilyen dicstelen véget ért a jelöltsége.
Mint talán sokan emlékeznek még rá, 2019-ben az ellenzéki térfélen két polgármesterjelölt is feltűnt. Az egyik oldalon volt Radócz Zoltán, akit az Mszp, a DK, az LMP és a szolnoki Jobbik támogatott, a másik oldalon pedig Lukácsi Katalin, akit a Momentum, a Ligeti József-féle Szolnok Város Fejlődéséért Egyesület, a Márky-Zay-féle MMM, az országos Jobbik és Csikós Attila egykori jobbikos támogattak.
A két csapat többször leült egymással egyeztetni, mely egyeztetések mindig parázs vitával, durva személyeskedéssel teltek. Többször volt olyan, hogy valaki sértődötten felpattant és elrohant az találkozóról. Szóval eléggé kaotikus volt a helyzet. Én úgy láttam, hogy mivel a Katit támogató oldal lába alól fokozatosan kezdett kicsúszni a talaj, kénytelenek voltak külső segítséget kérni. Ekkor jelent meg egyszercsak az egyik egyeztetésen egy ember (személyiségi jogainak védelmében nebezzük a jövőben Bélának), aki az MMM küldöttének mondta magát és bejelentette, hogy innentől ő képviseli Lukácsi Katalint a tárgyalásokon. Semmit nem tudtunk róla (talán csak annyit, hogy korábban egy baloldali pártot is megjárt már, de valami balhé miatt távoznia kellett onnan) csak azt érzékeltük, hogy egy végtelenül agresszív emberről van szó, aki kábé egy vadnyugati bandita stílusában próbált „tárgyalni”. Nyilván bennünket sem kellett félteni, Györfi Misi becsületére legyen mondva, egyszer majdnem megcsapta egy összeszólalkozás alkalmával. 🙂
Na, de ami a lényeg, hogy az óriási mellénnyel érkező “Béla” megjelenése sem hozott érdemi változást Lukácsi Katalinék pozícióiban, az országos Jobbik is kihátrált mögüle, sőt sikerült rájuk kényszerítenünk, hogy ellenzéki előválasztás keretében mérettesse meg magát a két jelölt. Innentől nagyjából tudtuk, hogy Katiék nem nyerhetnek az akkor még jelentős szervezeti erővel rendelkező helyi Mszp-vel és Jobbikkal szemben. Tudták ezt a másik oldalon is, így kértek is tőlünk egy nyolcszemközti találkozót az ügy békés rendezése céljából.
A találkozóra az Mszp Tófenék úti irodájában került sor. Jelen volt Lukácsi Katalin, “Béla”, Radócz Zoli és jómagam. Mi Zolival nagyjából arra készültünk, hogy majd alkudozni akarnak, hogy hány képviselőjelöltet adjon az az oldal cserébe Kati visszalépééséért, azonban legnagyobb megdöbbenésünkre nem ez történt. “Béla” elővett egy papírlapot és arra kért bennünket, soroljuk fel, pontosan hány és milyen nevű önkormányzati cég van Szolnokon, illetve tudjuk-e van-e a cégeknek jogi képviselője, és ha igen, ki az. Miután a cégeket lediktáltuk neki (a jogi képviselőkről nem rendelkeztünk információval) “Béla” közölte, hogy Lukácsi Katalin abban az esetben hajlandó visszalépni Radócz Zoli javára, ha vállaljuk, hogy amennyiben megnyerjük a választást, akkor ezeknél az önkormányzati cégeknél a “Béla” által megadott ügyvédi irodák vehetik át a jogi képviseletet és új vezetők lesznek, akiket szintén ő ajánl majd. Láttuk Kati arcán, hogy ő maga is meglepődött ezen az ajánlaton, mint akit teljesen másra készült. Mi Zolival kértünk 10 perc szünetet és átbeszéltük az ügyet. Akkor én úgy ítéltem meg, hogy az ígéretet megadhatjuk, mivel ez a megállapodás egészen biztosan nem kényszeríthető ki bírósági úton, mivel többszörösen is jogsértő. Tehát közöltük velük, hogy részünkről elfogadjuk a feltételeket. “Béla” ragaszkodott hozzá, hogy írjuk is alá ezt az ígérvényt, amit ő – elmondása szerint – elhelyez egy páncélszekrényben és majd a megfelelő időben előveszi. Egy kövezkező – már bővebb körben tartott – találkozó alkalmával került sor a megállapodás aláírására, mely ezen túlmenően még sok más “zsákmányról” is rendelkezett, és emlékeim szerint minden párt vezetője ellátott kézjegyével. Minden részletre már én sem emlékszem tisztán, de az biztos, hogy ennek a megállapodásnak az aláírása volt a feltétele Lukácsi Katalin visszalépésének. Egyébként hányinger volt az egész eljárás úgy, ahogy volt.
Szegény Kati rém kellemetlenül érezte magát, ezt láttuk is rajta. Azonban a lényeg az, hogy az aláírást követően Lukácsi Katalin bejelentette a visszalépését a polgármesterjelöltségtől, a megállapodás pedig soha nem került elő. Amit láthattunk, hogy “Béla” lényegében a saját üzleti érdekeinek megfelelően eladta Lukácsi Katit, mint egy zsák krumplit szokás a piacon.
Ami a történet főszereplőjét, “Bélát” illeti, később nyilvánvalóvá vált, hogy egy politikai szélhámosról van szó. Még kétszer jelent meg a szolnoki ellenzék környékén. Első ízben akkor, amikor az ellenzéki Szolnoki Többség pártszövetségből és frakcióból kilépett képviselőt, Ligeti Józsefet akarta „megleckéztetni” néhány bennmaradt képviselő azáltal, hogy képviselői összeférhetetlenségi indítványt nyújtanak be ellene. Az ezt biztosító „tuti jogi megoldást” – ami számomra már akkor is a vicc kategóriájában tartozott – a hirtelen semmiből felbukkanó “Béla” vezette elő és magát a kérelmet is ő és „nagy szaktudással rendelkezó” állítólagos jogász ismerősei állították össze. Mondanom sem kell, az ügy el sem jutott az érdemi szakba.
Másodjára akkor jelent meg “Béla”, amikor azzal az ajánlattal kezdett házalni a Szolnoki Többségnél, hogy segítene a helyi kommunikációban, csak adjunk át minden kommunikációs jogot neki. Ezen az ajánlatán egy jót nevettünk, és elköszöntünk tőle.
Nos, ilyen és ehhez hasonló emberek machinálnak a színfalak mögött az ellenzéki térfélen. Így születnek személyes ambíciók és egyéni pénzügyi érdekek mentén döntések a mit sem sejtő ellenzéki szavazók háta mögött. Újra csak ismételni tudom a podcast-interjúmban elmondottakat: ilyen ellenzékre nem érdemes szavazni.
Szolgálati közelmény: A tegnapi napon közzétett posztomban olyan személyről is írtam, aki nem közszereplő, így személyiségi jogainak védelme érdekében korábbi bejegyzésemet töröltem és most anonimizáltan szerepel a történetben. Ennek jelentősége egyébként nincsen, mert nem az ő személye az érdekes, hanem sokkal inkabb az, hogy az ellenzéken belül simán előfordulnak ilyen eljárások.
Ahogyan arra a pártpolitikai tevékenységem beszüntetést bejelentő posztomban és az utána következő podcast interjúban utaltam is, döntésem meghozatalában négy tényező játszott szerepet. Ezen tényezők közül talán a legfontosabb a helyi ellenzék helyzete.
2019-ben a Szolnoki Többség (SZT) nevű ellenzéki pártszövetség megszerezte a közgyűlési többséget Szolnokon, mely többség azonban pár hónap alatt elolvadt, az évek alatt pedig még tovább fogyatkozott. Ennek a lassú erodációnak alapvetően emberi okai voltak: a közösséget alkotó személyek – tisztelet a kivételnek – a legkevésbé sem amiatt szerettek volna önkormányzati képviselők lenni, hogy a városért tegyenek, vagy politikai munkát végezzenek, hanem csak anyagi érdekek vezérelték őket. Már a választás éjszakáján megkezdődtek a „nagyot álmodások”, a „kiből, mi legyen” típusú beszélgetések. Emlékszem, volt olyan jelölt, aki azon az éjszakán a választási központunkként szolgáló MSZP iroda egyik félreeső szobájában a következő kérdést tette fel nekem: „Zoli! Én mi legyek?”. Ez a mentalitás szinte mindenkire átragadt. Mindenki szeretett volna valamilyen pozíciót, valamilyen havi több százezer forintot jelentő kiegészítő jövedelmet biztosító megbízási szerződést. Ez kivétel nélkül meg is valósult. Volt, aki a képviselőségen felül kapott az egyik önkormányzati cégnél egy bújtatott (tehát senki nem tudott róla az SZT-n belül) kamu megbízást, melynek eredményeképpen papíron közbeszerzési tanácsadói munkát végzett (nyilván soha nem végzett ilyet és nem is értett hozzá), sőt amikor kezdett melegedni a talaj a lába alatt (értsd: én erről tudomást szereztem és elkezdtem szóvá tenni) felvette egyösszegben előre az egész, határozott idejű megbízási díjat mintegy négymillió forint értékben.
Volt, aki két önkormányzati céggel is leszerződött és onnan kapott havi háromszázezret „marketing tanácsadásért” és olyan is, aki szintén tanácsadóként került egy önkormányzati céghez, de a kávézáson kívül valójában mást soha nem csinált. A Szolnoki Többség számára korábban kommunikációs tanácsokat adó személyt ráerőltették a Szolnok TV-re, és ő is havi súlyos százezreket számlázott tanácsadás címén. Az egyik ellenzéki párt elnöke számára külön létrehoztak egy kamu pozíciót, mely alapján az ő feladata a „kapcsolattartás segítése” lett volna a feladata az önkormányzati cégek közt. Természetesen havi több százezer forintért. Ezekben a pozíciókban egy közös volt: Györfi Mihály intézte el őket az adott önkormányzati cég vezetőjével anélkül, hogy erről a Szolnoki Többséget értesítette volna. Amikor ezekről elkezdtek pletykák terjedni, én az összesnek utána mentem és ezeket a szerződéseket mind kikértem az érintett cégvezetőktől. Megdöbbentő volt szembesülni azzal, hogy ami ellen az ellenzék a választások előtt szövetkezett, ugyanaz a gátlástalan közpénzlenyúlás valósult meg ezen az oldalon is. Sőt. Amikor kérdőre vontam a többieket, a jobbikos képviselők és Borda Zoli kivételével mindannyian ellenem fordultak és írtak egy petíciót a Jobbik országos elnökének azzal, hogy sürgősen váltson le engem a helyi elnöki tisztségből, mivel velem „nem lehet együttműködni” és én a Fidesz elleni harc helyett a szövetséges ellenzéki pártok embereit támadom. Volt egy beszélgetésem Füle István képviselővel is, aki elmagyarázta, hogy „ez mindenhol így megy és különben is etetni kell a mieinket is, különben hogyan várnánk bárkitől is, hogy segítsen, ha nem adunk valamit cserébe”. Én ezt a beszélgetést követően Fülét a SZT nyilvánosságra előtt „korruptnak” neveztem, aminek az lett a vége, hogy Györfi Mihály hónapokig járt a nyakamra azzal, hogy kérjek bocsánatot Fülétől.
Ezeket a könnyen jött pénzeket elirigyelték a képviselők ezért kitalálták, hogy újraélesztik a tanácsnoki pozíciót, amit bármely képviselő betölthet. Még az a hajmeresztő ötlet is elhangzott, hogy havi 600 ezer forint legyen a tanácsnoki díj. Aztán a tanácsnokokat végül meg is választották, de eddigre már elfogyott a közgyűlési többség, beütött a pandémia és a Fidesz behúzta a kéziféket, így a pozícióhoz végül nem járt pénz.
Alapvetően én azt az álláspontot képviseltem – és ma is azt vallom – hogy nem azzal van probléma, ha egy politikai erő az általa ismert és megbízhatónak tartott, alkalmas személyt juttatja egy kényes pozícióba és ott ténylegesen munkát végez reális díjazásért cserébe, hanem ha valaki érdemtelenül és munkavégzés nélkül jut bevételhez. Ezekben az esetekben sajnos tényleges munkavégzésről nem volt szó.
További probléma volt, hogy Györfi Mihály az első pillanattól azt a célt tűzte ki maga elé, hogy az ellenzéki közösség vezetője legyen, miközben őt erre senki nem tartotta alkalmasnak. Ennek ellenére rendszeresen tárgyalt az SZT nevében a felhatalmazásunk nélkül, nem egyszer kifejezetten rossz eredményt okozva. Emiatt folyamatosak voltak a harcok és rendszeresen a pártok országos vezetői szintjén kellett megpróbálni elsimítani a konfliktusokat. Nálam egy ízben Molnár Zsolt, az MSZP pártigazgatója járt és egy órán át kérlelt, hogy ne csináljak ügyet abból, hogy Misi mindenféle felhatalmazás, egyeztetes nélkül, hatáskörét messze túllépve, a politika minden létező írott és íratlan szabályát felrúgva visszahívott egy másik párt által delegált felügyelőbizottsági tagot, aki folyamatosan kellemetlenségeket okozott neki és a Fidesznek. Misi szívességekkel, ígéretekkel fokozatosan bedarálta a képviselőket, akit meg nem tudott bedarálni, azt meg megfélemlítette. Legelőször Radócz Zoltánt távolította el az SZT éléről, aki minden szempontból sokkal alkalmasabb vezető és politikus nála. Az eltávolításban segített neki László Norbert mszp-s képviselő is. Lényegében nekik volt személyes konfliktusuk Radóczzal és aztán ezt a konfliktust behozták az SZT-n belülre, feláldozva a szakmai szempontokat az egyéni indulataik oltárán. A sors fintora, hogy aztán László Norbert is konfliktusba keveredett Györfivel, aminek az lett az eredménye, hogy Norbi teljesen kivonult a politikából.
Miután Miskolczi Lacit leváltották az alpolgármesteri pozícióból Misi egyedül maradt a „hatalom” közelében, így akadálytalanul tudta leuralni a fülüket-farkukat behúzó, maradék SZT képviselőket. Kitalálta, hogy a még az előző rendszerből itt maradt Füle Istvánt teszi meg frakcióvezetőnek, amely által elnyeri a DK kegyeit is. A végén pedig megjelent a Szolnoki Agóra Egyesület nevű társaság. Az Agórát azok az óbaloldali bekötésű szocialista nagyvállalkozók alkotják, akik 2021-ben Sziráki Pálból is országgyűlési képviselőjelöltet csináltak. Talán majd egyszer valaki a nevüket is leírja, mert egyébként ők nagyon szeretnek a háttérben bújkálni és onnan osztani az észt mindenféle politikai felhatalmazás és felelősségvállalás nélkül. Lényegében ők a DK-nak a civil álruhába öltöztetett leágazása. Üzletemberek, akik kizárólag azért szeretnének a hatalom közelébe kerülni, hogy üzleti érdekeltségeiket még jobban kiterjesszék. Amerre pénzszagot éreznek, arra mennek. Mivel jobb nem maradt, így minden ellenérzésüket félretéve kénytelenek voltak beállni Misi mögé és jelentős összegekkel támogatják is a polgármesterjelölti kampányát.
Hosszan sorolhatnám még azokat a konkrét eseteket, tisztességtelen húzásokat, hátbatámadásokat, hazugságokat, melyek a szolnoki ellenzék működését jellemzik, de akkor soha nem lenne vége ennek az írásnak és senki nem venné a fáradságot, hogy elolvassa, így most már csak egy konklúzió levonására van idő.
Mivel a szolnoki ellenzéket teljesen leuralta a DK és Györfi Mihály, így a többi szereplő, csupán az ő kegyükből lehet egyáltalán jelölt. Hogy mást ne mondjak, a kampanyfőnök (Mészáros Dávid) egy olyan fiatalember, aki évekig volt Gyurcsany Ferenc asszisztense. Misi viszont teljességgel alkalmatlan vezetőnek, a hatalom közelsége nagyon komolyan torzítja az ítélőképességét és egyáltalán nem tudja helyesen kezelni ezt az állapotot. Sem szakmailag, sem politikailag nem tud felnőni a feladathoz, amit egy megyei jogú város polgármesteri tisztsége jelent. Molnár Zsoltot az Mszp pártigazgatóját idézve: „Nagy Misinek ez a kabát.”
A helyi ellenzéknek teljes megújulásra lenne szüksége, hiszen jelenleg egy egyéni egzisztenciális- és vállalkozói háttérérdekektől vezérelt, kontraszelektált zsákmányközösség, mely híján van mind a szakértelemnek, mind az elhivatottságnak és legkevésbé sem szolgálja a szolnokiak érdekeit. Sajnos 2019-es szerepvállalásom miatt én is felelős vagyok a kialakult helyzetért és azért, hogy jelenleg ilyen silány felhozatallal kell beérnie a helyi ellenzéki szavazóknak. Így a legtöbb, amit tehetek, hogy felhívom a figyelmet erre a helyzetre és mindenkit azt tanácsolom, mint a podcast-interjúm végén: ezt az ellenzéket nem érdemes támogatni…
A mai nappal kilépek a Jobbik – Konzervatívok Pártból és minden pártpolitikai tevékenységemet beszüntetem.
Mindenek előtt szeretném egyértelművé tenni, hogy hónapok óta érlelődött már bennem ez a döntés, míg végül az utóbbi hetek történései felgyorsították és véglegessé tették az elhatározásomat. Nincsen tehát szó semmiféle hirtelen impulzusról, vagy háttérben meghúzódó személyes motivációról.
Ha valaki nem ismerné közéleti pályafutásomat, annak röviden összefoglalom: 2002-ben az elvesztett országgyűlési választás hatására léptem be a Fideszbe, de 2009 óta már Jobbik szavazó, 2012 óta pedig a párt tagja is vagyok. 2014-től töltöttem be – kisebb-nagyobb megszakításokkal – a Jobbik szolnoki elnöki tisztségét, mely posztról pár hónapja már lemondtam. 2014 és 2018 között Szolnokon voltam önkormányzati képviselő, 2019-től pedig a közgyűlés Jogi, Rendészeti és Ellenőrzési Bizottságának külsős tagjaként dolgozom. Sokak szerint a szolnoki ellenzéki politizálás egyik legismertebb szereplője vagyok, így jó néhány éve állok már – sok önmagát “harcos ellenzékinek” gondoló macskajancsival ellentétben – a kormánypárti média célkeresztjében mind helyi, mind pedig országos szinten, köszönhetően a Jobbik hárommal ezelőtti elnökével korábban, a jelenlegi elnökével pedig most is fennálló, szoros családi-baráti kapcsolataimnak is. A 2019-es önkormányzati választáson Szolnokon aratott ellenzéki győzelemben jelentős szerepem volt, mely győzelmet politikusi pályám legnagyobb eredményének tartok. Mindazon későbbi kudarc ellenére is, hogy az általam megálmodott Szolnoki Többség “márkanév” mögé felsorakozó politikai közösség elveszítette közgyűlesi többségét, atomjaira hullott, és mind emberi, mind politikai értelemben leszerepelt.
Ahogy arra fentebb utaltam is, pártpolitikai tevékenységem befejezésére több okból került sor, melyeket hamarosan részletesen elmagyarázok majd. Elöljáróban talán annyit, hogy döntésemet az alábbi tényezők határozták meg: – a helyi ellenzék állapota – az országos politika alakulása – intellektuális okok – a Jobbik helyzete
Ezen a négy összetevőn fogok végigmenni az elkövetkezendő napokban. Bár nehéz a szubjektív énem félretennem, de azért megpróbálom majd elemző módon kifejteni az egyes témakörök kapcsán kialakult véleményemet.
A velem olykor baráti-harcostársi kapcsolatba került politikai szereplőket személyükben, emberi méltóságukban nem fogom megsérteni, vagy róluk véleményt alkotni, azonban politikai teljesítményükről és képességeikről kialakult véleményemet természetesen nem rejtem majd véka alá.
(Végül pedig egy szolgálati közlemény: ahogy eddig is mindig, a gyalázkodó, személyeskedő kommenteket törölni fogom, de a megfelelő szellemi színvonalon előadott ellenvéleményeket tolerálom, sőt azokra reagálni is fogok.)
Rehó János önkormányzati képviselő, Szolnok város KDNP frakcióvezetője, elnöke 